A fogszabályozásra a páciensek többsége csak esztétikai kezelésként tekint, illetve 30-40 éves kor felett úgy gondolják, hogy erről már lemaradtak. Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fogazati eltéréseknek majdnem mindig vannak káros mellékhatásaik.
Emiatt az alábbi eltérések mind veszélyeztethetik a fogak élettartamát:
• torlódás (megnehezíti, extrém esetben ellehetetleníti a tisztítást),
• mélyharapás (ha nagymértékű, akkor izületi panaszok és fogágy problémák kialakulásának kedvez),
• keresztharapás (“természetellenes” terhelést kapnak ezek a fogak, amik elősegítik a kopások és szuvasodások előrehaladását),
• foghiányok (szomszédos és szemközti fogak elvándorlása),
• logopédiai problémák (itt fontos kiemelni, hogy ez oda-vissza igaz, tehát egy elsődlegesen kialakuló logopédiai probléma is okozhatja magát az eltérést, amit ha nem szüntetünk meg, akkor megnehezíti a kezelést, és a rendelleneség későbbi visszaalakulását is okozhatja).
Ugyanakkor számtalan esetben valóban csak esztétikai szempontokból fontos a kezelés, de adódhat olyan helyzet, amikor kompromisszumok nélküli harapás vagy fogpótlás elkészítéséhez elkerülhetetlen.
Gyermekek esetében az első fogszabályozási probléma felismerésekor, de legkésőbb 7 éves korban ajánlott egy fogszabályozási állapotfelmérés. Ebben a korban már vegyes fogazatról beszélünk, tehát a szájüregben megtalálhatóak már maradó fogak is. Ezek helyzetének az arc, illetve az állkapocs növekedésével kapcsolatos vizsgálata rengeteg információt szolgáltat. Meglévő vagy kialakulóban lévő probléma esetén a különböző vizsgálatok segítségével megállapítható egy diagnózis, és az alapján pedig maga a kezelés.
Tej, illetve vegyes fogazatban többségében kivehetős készülékeket alkalmazunk, melyekből rengeteg típusút tartunk számon és alkalmazunk a különböző eltérések orvoslására. Ezeket szokás “éjszakai” készülékeknek is nevezik, azonban fontos megjegyezni, ahhoz, hogy teljesen mértékben kifejtsék hatásukat 14-16 órás hordás szükséges. Bizonyos eltérés esetében kisebb rögzített készülékeket, például korai tejfog elvesztés esetén helyfenntartókat alkalmazunk.
A különböző harapási eltérések esetén még pubertás kor előtt nagy mértékben tudunk hatni az állcsontok fejlődésére ún. bimaxilláris, tehát mindkét állcsontra ható készülékekkel, melyekkel elősegítjük az optimális állcsont helyzetet és harapást.
Bármely életkorban elérhető az egészséges és gyönyörű mosoly. A fogszabályozás ma már szinte minden felnőtt számára opció. A fiatalokhoz hasonlóan a felnőttek is megtapasztalhatják a magabiztos mosollyal járó önbizalmat, valamint a jobb szájhigiénia előnyeit. A legnagyobb különbség a felnőttkori és a gyermekkori fogszabályozásban a növekedés hiánya. A felnőttek kezelése valamivel tovább tarthat, mint a hasonló problémával küzdő gyermekek/tinédzserek kezelése a csontozat érettsége és sűrűsége miatt. Egyes gyógyszerek és szokások, mint például a dohányzás, a fogak összeszorítása vagy csikorgatása vagy a nyelvnyomás befolyásolhatják a kezelés eredményét. Egyes esetekben a fogszabályozó szakorvosnak más szakterületben jártas szakembereket, például szájsebészt, parodontológust és endodontológust is be kell vonni a kezelés tervezésébe és kivitelezésébe a lehető legjobb eredmény elérése érdekében.
Az első konzultáció alkalmával lehetőség van lenyomatokat, röntgenek és fényképeket készítésére, amelyek alapján a kezelés menete (van, hogy több kezelés megoldás vezet jó végeredményhez) és határai meghatározhatóak, illetve a kezelés becsült időtartama is körvonalazódik. Ezeknek a megbeszélése, illetve a közös döntés meríti ki a második találkozást.
