Fogszabályozás

A fogszabályozást nagyon sokan extraként tartják számon, illetve 30-40 éves kor felett úgy gondolják, hogy erről már lemaradtak. Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívűl hagyni, hogy a fogzati eltérésknek majdnem mindig vannak káros mellékhatásaik.

Példák:

  • torlódás (megnehezíti, extrém esetben ellehetetleníti a tisztítást)
  • mélyharapás (ha nagymértékú, akkor izületi panaszok és ínyproblémák kialakulásának kedvez
  • keresztharapás ("természetellenes" terhelést kapnak ezek a fogak, amik elősegítik a kopások és szuvasodások előrehaladását)
  • foghiányok (szomszédos és szemközti fogak elvándorlása)
  • logopédiai problémák (itt fontos kiemelni, hogy ez oda-vissza igaz, tehát egy elsődlegesen kialakuló logopédiai próbléma is okozhatja magát az eltérést, amit ha nem szüntetünk meg, akkor megnehezíti a kezelést és a rendelleneség későbbi visszalakulását is okozhatja).

Ezek mind a veszélyeztethetik a fogak hosszútávú megtartását. Ugyanakkor számtalan esetben valóban csak esztétikai szempontokból fontos a kezelés, de adódhat olyan helyzet, amikor kompromisszumok nélküli harapás, vagy fogpótlás elkészítéséhez elkerülhetetlen. A felnőttkori fogszabályozásnak vannak korlátai és szűkösebb a mozgástere a gyermekkorban végzettnél, de nem olyan mértékben, mint az a köztudatban él. Amikor egy páciens megjelenik fogszabályozási rendelésen, akkor első alkalommal lenyomatokat, röntkeneket és fényképeket készítünk, melyek alapján a kezelés menete (van, hogy több kezelés megoldás vezet jó végeredményhez) és határai meghatározhatóak, illetve a kezelés becsült időtartama is körvonalazódik. Ezeknek a megbeszélése, illetve a közös döntés meríti ki a második találkozást.